Kötőszöveti gyulladásos szindróma. A kötőszövet gyulladásának jelei
A hipermobilitás-szindróma A hipermobilitás a normális ízületi mozgástartományt jellemző Gauss-görbe felső végének felel meg az adott népességben. A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi, illetve vázizomrendszeri és sokszor zsigeri problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísérhet.
A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt ízületi problémákat okoz: ficam, rándulás, ízületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az ízületek proprioceptív érzékelése.
Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések inak tapadásánála lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom. A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható.
Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében végbél előesése, sérv, visszértágulat. A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott.
Gyócarlito.hu | A hipermobilitás-szindróma
Az ízületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken. Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk.
A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak. A betegség kezelése nem könnyű.
A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok. A fizioterápia — módszertől függően — enyhítheti, de akár súlyosbíthatja is a tüneteket. Az ízületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszüntetheti a kötőszöveti gyulladásos szindróma.
Hosszú távon az ízületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani". Az ízületek proprioceptív érzékelését, illetve reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitációval lehet segíteni. A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága.
Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól. Bízunk benne, hogy a jövőben egyre ritkábban hallhatunk majd arról, hogy az orvosukat hajlékony, hipermobil ízületeikkel felkeresőket — panaszokkal vagy anélkül — cirkuszi mutatványokra képes páciensként, netán hipochonderként könyvelik el.
Sharp-szindróma kevert kötőszöveti betegség Debreczeni Anikó, általános orvos A krónikus izomgyulladással járó betegségeket idegen szóval myositisnek nevezzük.
